Határokon át

Szabatin István – gondolatok a festészetről és a világról

Bécsből érkező festőművészként számomra a festészet nem pusztán kifejezési forma, hanem egyfajta létezési mód. 

Úgy gondolok a műalkotásra, mint a tér birtokba vételére: egy olyan folyamatra, amelyben az emberi érzékelés, az emlékek és az álmok találkoznak, és formát öltenek a vásznon.

A festés számomra mindig több, mint látványrögzítés. 

Inkább egy belső párbeszéd a világgal – egy kísérlet arra, hogy megragadjam azt a "végtelen egy cseppjét", amely minden pillanatban jelen van, mégis nehezen kimondható. 

A képeimben ezt a megfoghatatlan minőséget keresem: azt a réteget, ahol a forma már nemcsak ábrázol, hanem jelentést hordoz.

Festészetemet leginkább a szensibilis kolorizmus határozza meg. 

A színek számomra nem pusztán eszközök, hanem önálló nyelvet alkotnak. 

Nem a valóság hű másolata érdekel, hanem az a belső rezgés, amit egy-egy színkapcsolat létrehoz. 

A hideg és meleg tónusok egymásnak feszülése, a visszafogott és intenzív felületek játéka mind hozzájárul ahhoz, hogy a kép érzelmi tere megszülessen.

Alkotásaim középpontjában gyakran az ember áll – nem mint portré, hanem mint állapot. 

Figuráim sokszor torzítottak, elmozdítottak, mert nem a külső hasonlóság, hanem a belső tartalom érdekel. 

Az arc, a kéz, a test gesztusai mind egyfajta lelki lenyomatként jelennek meg. 

Ezek az alakok egyszerre személyesek és általánosak: egyéni történetek hordozói, mégis ismerősek bárki számára.

A természethez való viszonyom szintén meghatározó. 

Nemcsak témaként jelenik meg, hanem szemléletként is. 

A természet megfigyelése során egyfajta alázatot tanultam: azt, hogy minden forma, minden változás egy nagyobb rend része. 

Különböző filozófiai irányzatok tanulmányozása segített abban, hogy ezt a kapcsolatot mélyebben értsem és beépítsem a munkáimba.

Pályám során számos kiállítás szervezésében és megvalósításában vettem részt, miközben alkotóként is folyamatosan jelen vagyok a művészeti térben. 

Fontos számomra a szakmai közeg és a párbeszéd más művészekkel. Kapcsolatban állok többek között Sybille Uitz és Gyalai István művészekkel, valamint a Bécsi Művészeti Akadémiához kötődő alkotói körökkel is együtt dolgoztam.

A festészet számomra egy folyamatos út. Nem lezárt válaszok sorozata, hanem kérdéseké. 

Minden kép egy újabb próbálkozás arra, hogy közelebb kerüljek ahhoz, amit talán soha nem lehet teljesen megfogalmazni – de talán éppen ezért érdemes újra és újra megkísérelni.