Lélekpillanat

...egy kép megszületése...

A változás ritmusa – én a lovaknál, én a vásznon

Ahogy a lovakkal dolgozom, napról napra tapasztalom, hogy semmi sem állandó – és mégis minden igaz. 

A kapcsolatunk finom rezdülésekből áll össze: egy napon vezetés, másnap követés; van, amikor türelem kell, máskor határozottság. 

Ezek a dinamikák nemcsak bennük, bennem is tükröződnek. Minden találkozás egy új tükör, ahol újra és újra felfedezhetem magam.

A festés számomra ennek a belső mozgásnak a lenyomata.

Amikor ecsetet fogok, ugyanazzal az énrészemmel kapcsolódom, mint amikor belépek a lovak közé – csak itt a mozdulataim festékké válnak. 

Van, amikor kifejező és energikus a ritmus, máskor finom és visszafogott. Néha a stressz, néha a nyitottság formálja, amit létrehozok. És bár minden kép más, mégis mindegyik engem mutat. 

Mert a változás nem eltávolít attól, aki vagyok – hanem épp közelebb visz hozzá.

Ez az alkotói folyamat nem egy cél felé tartó út, hanem egy állandó visszatérés önmagamhoz. Az érzésekhez, a jelenléthez, a tapasztalathoz. És ahogy a lovaknál, úgy itt is: a figyelem, a mozgás és a kapcsolódás mindig új, de mindig igaz.

A Lélekpillanat című képem – a fókusz gyakorlata

Nem saját ötet alapján készült mégis olyan erősen villogott a fejemben, hogy igen..most ezt kell megfestenem, hogy nem tudtam nem tanulmányképként kezelni. 

Ez a festmény egy olyan belső állapotom  amely a tudatosság és jelenlét egyik legmélyebb formája.

 A "Lélekpillanat" a figyelem fókuszálásának tapasztalata: amikor sikerül lecsendesítenünk a belső zajt, és egyetlen pontra irányítani a figyelmünket – legyen az egy mozdulat, egy lélegzet vagy egy pillanatnyi kapcsolat a természettel. 

A szitakötő itt nemcsak motívum, hanem eszköz is: megmutatja, hogy a törékenység és az egyensúly nem egymást kizáró fogalmak.

A kép azt üzeni, hogy a belső stabilitás nem a világ elcsendesedéséből fakad, hanem abból, hogy megtanuljuk a figyelmünket ott tartani, ahol valóban jelen akarunk lenni.

Ez a mű alkalmat adhat arra is, hogy megfigyeljük: hol van most a figyelmünk? 

Mire irányul? 

És ha elkalandozik – vissza tudunk-e térni a jelen pillanatba? 

A kép önmagában is gyakorlat: meghívás egy belső fókuszponthoz, ahol megpihenhetünk – akár csak egy lélegzetvételnyi időre.