Otthonom- itthon

Hiába tudtam, hogy mikor fogunk hazaköltözni és, hogy minden el van intézve és megy a maga útján valahogy mégis bennem volt a kis gyomorgörcs. 800 kilométer 2 macska és ketten Marcival.  A reggeli indulás helyett még este elindultunk így gondolkozni sem nagyon volt időnk.  Az út  zökkenőmentes volt, leszámítva a macskák folyamatos nyávogását. Ők nem annyira élvezték és nem is értették mi történik.  

Még a megérkezésünkkor is hihetettlen volt ez az egész.  De ahogy a világ körülölelt az nem fogható semmihez. 

Belekerültünk a természet körforgásába. Felbukkan egy egy egér, poloska, pókok jönnek-mennek, madarak csivitelnek, tehén bőg a távolban. 

Tudom, azoknak akik ebben nőttek fel és mindennap átélik talán unalmas is lehet, de nem az számomra. 

Pár nap alatt megváltozott a napi rutinom. Hajnalban kelek, kicsit dolgozom az online felületen, kutyát sétáltatok, Marcinak reggelit készítek, lemegyek a lovakhoz, nyuszikhoz, macsekokhoz. Számítanak rám. 

Hideg van, néha esik, de nem kérdés, hogy csináljuk amit kell. Más érzéssel mint mikor elindultam otthonról és landoltam egy ruhaboltban a négy fal között. Most az élet van körülöttem és ez hatalmas energiákat ad. 

Nincs rohanás, kapkodás. Nyugodt egyensúly. 

Délután kreatívkodom, Marcizom, kutyázunk.  Fotózom a világot körülöttem. Ragozhatnám a csodát, de felesleges. 

Mindaz amit a "spiri" könyvekben, tanítóktól hallottam most itt van körülöttem. A közepében vagyok. A jelenben. Tervek vannak, de nem őrült lehetettlen fikciók. 

Béke van. Csend, és minden olyan egyszerű.